Dr. Peter Wilf és John T. Ryan kutatók szerint, ami a földi ökológiát definiálja, az a növényvilág és a rovarok kölcsönhatásai. Ám nagyon kevés információ van a kutatók birtokában a dél-amerikai, növényevő rovarok történelméről, annak ellenére, hogy számtalan növény- és rovarfaj található ma is a régióban. A tanulmány az első lehetőséget nyújtja a kontinens múltjának, ősi élővilágának és az 52 millió évvel ezelőtt élt rovaroknak tanulmányozására.

Wilf, Conrad C. Labandeira, Kirk R. Johnson és Ruben Cuneo plaeontológusok a növények sokféleségét és a rovarok táplálkozását figyelte meg fosszilis növények segítségével, majd azokat összehasonlították a Laguna del Hunco, Patagónis és Argentína növényi maradványaival. Ezek a fosszíliák az Eocén korszak globális felmelegedéséig nyúlnak vissza. A leveleket három észak-amerikai, eocén lelőhelyről gyűjtötték be, Washington államból, a Zöld-folyó mellől és a wyomingi Sourdoughból. A kutatók mind a négy helyszínen tanulmányozták a fosszilizálódott leveleken élő rovarok számát és faját.

Wilf szerint mind a négy vizsgált flóra rendkívül gazdag fosszilis növényevőkben, és a Laguna del Hunco vegetációja mutatja a legváltozatosabb élővilágot. A kutatók tanulmányukban elmondják, hogy az 52 millió évvel ezelőtti, patagóniai növények és rovarok sokkal nagyobb változatosságot és számbeli fölényt mutattak, mint az akkori Észak-Amerika élővilága.

Azt még nem tudják, hogy Patagónia mikor vált ilyen gazdaggá az élővilág tekintetében. Ám Wilf szerint megtalálják a választ, ha kellő mértékben visszamennek az időben, a megnövekedett diverzitás kezdetéhez. A csapat rendkívül óvatos volt, hogy biztosítsa az érintetlen minták begyűjtését. Emellett számítógépes újraalkotó módszerekkel kiszűrtek minden lehetséges félrevezető mintát.

Wilf elmondása szerint megegyező begyűjtési módszereket alkalmaztak minden egyes fosszilis levél gyűjtésénél. Például Kirk Johnson és csapata mind a Zöld-folyó mellől, mind Washingtonból gyűjtött be mintákat, sőt Patagóniában is járt, így nagyon könnyen össze lehetett hasonlítani a fosszilis mintákat.

A gyűjtés során a kutatócsapat minden egyes levelet számba vett, és külön azonosítóval látta el a rovarok nyomát őrző levélmaradványokat. Conrad Labandeira és Wilf aztán több ezer, a négy helyről származó és rovarok nyomát őrző maradványokat vizsgáltak meg. Összesen 3599 mintát gyűjtöttek be Patagóniából. A fosszilis levelek az eocén kor globális klímájának optimalizálódásakor fejlődtek ki, ez volt egyébként az elmúlt 70 millió év legmelegebb időszaka. Ezen idő alatt nem voltak sarki jégsapkák és még a sarkvidéken is alligátorok éltek.

A kutatók ezt követően osztályozták a rovarok által, okozott károkat és azok típusát. A négy táplálkozási csoportba olyan rovarok kerültek, melyek a külső leveleken éltek, lyukakat és széleket rágtak, vagy egyéb növényi részekkel táplálkoztak, valamint azok, melyek a levél belső szöveteivel táplálkoztak, olyanok, melyek gumós gubacsokat hoztak létre, és végül azok a rovarok, amelyek széthasogatták és felszívták a leveleket. Mivel a különböző rovarok különböző módon rágtak, szívtak, gyűjtöttek és hasogattak a kutatók 52 különálló kártípust ismertek fel a négy táplálkozási csoporton belül. Ezeket a kategóriákat aztán alkalmazták a hatalmas mennyiségű mintán.

A Patagóniából származó 3599 fosszilis levélen megfigyelt rovarkárt összehasonlították az észak amerikai mintákkal. A washingtoni hasonlított leginkább a Laguna del Hunconál talált leletekre, korban, környezeti jellemzők alapján és a tengerparttól mérhető távolság tekintetében. A minták méretének módosítása után is az derült ki, hogy a washingtoni részen fordult elő a legváltozatosabb rovarvilág.

A kutatók rájöttek, hogy az ősi rovarok által okozott károk a fosszilis maradványokon felülmúlják az észak-amerikai mintákat. Továbbra is a patagóniai élővilág tűnt a legváltozatosabbnak. A kutatók szerint a rovarok által okozott levélkárok egyedülállóan értékes adatok. Míg az aktuális rovarfosszíliák taxonomikus információkat adhatnak a kutatóknak, a leveleken okozott károk egyedülálló ökológiai adatokkal szolgálnak arról, hogy körülbelül mennyi fajta rovar táplálkozhatott a levelekkel és milyen volt a két világ kapcsolata.

A rovarfosszíliák felkutatása ritkán számít egyszerű feladatnak. Dél-Amerikában eddig kevesebb, mint 100 fosszilis rovarfajt jegyeztek fel az elmúlt 65 millió évből, köztük egy tucat rovarfajt Laguna del Huncóból. A legutóbbi, ezen a területen végzett felmérés során 100 ősi, de újnak számító rovarfajt fedeztek fel. A rovarinformációk ritkasága mérsékelhető a fosszilizálódott maradványok vizsgálatával. A dél-amerikai jelenlegi bizonyítékok azt sugallják, hogy nagyszámú és különböző rovarfajok táplálkoztak az eocén korszak növényeiből.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=44838