|
Farkasok jelzik a klímaváltozást
2005.06.02. 07:15
A szürke farkasok tanulmányozása révén a kutatók képet kapnak a klíma globális változásairól.
Mivel a szürke farkasokat igen intenzíven tanulmányozza a tudományos világ, így a ragadozók nagyon jó adatokat szolgáltatnak a klimatikus változásokról - mondja Mike Phillips ökológus. A még inkább specializálódott fajok, mint az amerikai hótalpú nyúl, sokkal előbb megérzik ezeket a változásokat .
A szürke farkasok olyan előrejelzői a globális klímaváltozásnak, mint a "kanárik a szénbányában", mert azt mutatják, hogy a klimatikus változások hogyan befolyásolják a fajokat.
A kutatók ma már nem is ragadozóként, hanem előrejelzőként tekintenek a farkasokra. Az elmúlt évszázadban az átlaghőmérséklet egy fokkal emelkedett az egész világon és 2100-ra további 2-10 fokos emelkedést várnak a kutatók. Még szélsőségesebb időjárás alakulhat ki, a tél pedig egyes területeken lerövidülhet. Mindezen változások jelentős befolyást gyakorolnak az állatokra és az egész környezetre.
A Yellowstone Nemzeti Parkban például a tél már egy héttel rövidebb ideig tart, mint 1948-ban. Ám a farkas falkák enyhítik a rövidebb telek hatásait a táplálékláncra nézve. Mielőtt a biológusok 1995-ben visszatelepítették volna a parkba a farkasokat, a hatalmas hófúvások és akadályok voltak a szarvasok halálának elsődleges okai, melyek a dögevőknek - hollók, sasok és medvék - jelentős táplálékot szolgáltattak.
A rövidebb telek farkasok nélkül minden áprilisban 66 százalékkal kevesebb szarvas elhullásért voltak felelősek, mely éhezéssel fenyegette a ragadozókat. Amikor ismét megjelentek a vadászó farkasok, a dögök arányának csökkenése csak 11 százalék volt.
Máshol ugyanakkor a szélsőséges időjárási változások sokkal nagyobb arányú havazáshoz vezettek, mely befolyásolta a farkasok és jávorszarvasok populációit. Az Isle Royale szürke farkasai most nagyobb falkákban vadásznak. Ennek eredményeképpen több jávorszarvas esik áldozatul.
A sarkkör felett végzett felmérések azt mutatják, hogy a klímaváltozás a farkasokra is hatással van. Egy tavalyi kutatás során a kanadai Ellesmere-szigeten vizsgálták a farkas populációkat, mely Észak-Amerika legtávolabbi sarkának számít. 1986-tól 1997ig a farkasok pézsmatulkokra és hótalpú nyulakra vadásztak.
1998-ban azonban a szigeten sokkal extrémebb időjárás uralkodott, mint amit addig 1947 óta megfigyeltek. A hirtelen időváltozás miatti augusztusi hóesés elfedte a vegetációt a tulkok és nyulak elől, ezzel az állatok száma jelentősen csökkent. A kevesebb számú zsákmányállat miatt a szürke farkasok elhagyták a térséget.
http://www.hirado.hu/cikk.php?id=41650
|