Adott esetben a pohárnoknak, aki nemcsak a bor szervírozására ügyel a pincétől az asztalig, hanem az asztali felszolgálásra.
Már a középkorban kialakult ez a foglalkozás, hiszen az Árpád korban úgynevezett bocsárdok foglalkoztak vele, akik nem a szőlőt, nem a pincét és nem a borkezelést felügyelték, hanem kimondottan a bor felszolgálásának folyamatát. A középkorban a különböző udvar- és rendtartások ügyeltek arra, hogy a konyhai személyzet mellett a pohárnokok hogyan jelenjenek meg, milyen szertartásszerűen kínálják a bort. Mindebből az is következik, hogy a bor nagyon fontos szerepet játszott az emberek életében és a bor szépsége, tisztasága, ételhez való párosítása elsőrendű volt. Ma ezt a feladatot a szomelié látja el. Ő ajánlja, szervírozza és tölti - természetesen nem a földesurának -, hanem a vendégnek egy olyan étteremben, amelyik ad magára. Nem ritka a külön borpincér, borfiú alkalmazása, aki ismeri az évjáratokat, hogy melyik ételhez, milyen bort ajánl, s melyik termelőtől. A jó szomelié a termőterülettől egészen a bor megkóstolásáig kíséri figyelemmel a szőlőtermést, az évjáratot és a borokat.

Fontos, hogy megkóstolják a bort, mielőtt kínálják a vendégnek, hiszen abban az esetben, ha bármi rendellenesség adódik a borban - kezelési, tárolási hiba - nem illik kiönteni a vendégnek. A második lépcső, hogy először a társaság férfi tagjának öntik ki a bort, aki szintén megkóstolja, s hogyha e két szűrőn is átment a bor, utána öntik csak az asztaltársaság hölgytagjainak.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=137252&rid=PWtqTQ==