Kókai Károly, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szegedi szakembere elmondta, már a múlt hónapban láttak Zsombó környékén zömök a szajkóra emlékeztető alkatú szalakótát. Az azúrkék tollazatú, ragyogó kék szárnyú madár elsősorban a Duna-Tisza közén rendszeres fészkelő, de állománya erősen megfogyatkozott. A károgó rikácsolást, néha sebes, csörgő "krakrakra" hangot hallató madár száraz faágakon, telefonpóznákon, kazlakon leskelődik, s magasfigyelőhelyéről lelibbenve kapja el a rovarokat.

Az újszegedi Tisza hullámterén sárgarigót figyeltek meg a madárbarátok. A faj egyedei, főként a hímek könnyen felismerhetők: a 23 centiméter körüli nagyságú madarak tollazata ragyogó aranysárga, farka fekete, de szélső hegyes farktollai is fekete színűek. A tojók és a fiatalabb egyedek zöldessárgák, szárnyuk és farkuk sötétebb. A sárgarigó óvatos madár, többnyire a fák lombkoronájában mozog, ahol nemcsak a tojó zöldes színei, de még a hím tollazata is beolvad a környezetbe.

Időben, vagyis viszonylag későn, májusban érkezett a Dél-Alföldre a színpompás gyurgyalag, a faj egyedeit Sándorfalva környékén látták. A hajlott csőrű, megnyúlt középső farktollú madár torka ragyogó aranysárga, melle és hasa élénk kékeszöld, szeme kárminpiros. A telepesen fészkelő gyurgyalag repülő rovarokra, lepkékre, szitakötőkre, darazsakra vadászik. Lágy, bugyborékoló "pur-purr", "gyur-gyurr"-szerű hangja semmilyen más madáréval össze nem téveszthető.

Megjelentek a szegedi Fertőn az első kis őrgébicsek is. A fekete szárnyú és farkú húszcentis madár főleg rovarokkal táplálkozik. Hazánkban főleg a sík vidékek költő madara, de számuk nagyon megfogyatkozott.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=38627