Az 1712 és 2003 közötti időszakban megfeneklett bálnák elemzése azt mutatja, hogy sokkal nagyobb a partra vetődött állatok száma akkor, amikor nagy a szoláris aktivitás. A kutatók szerint a bálnák a Föld mágneses mezejét használják a navigáláshoz, mint a galambok. Amikor a Nap megzavarja a mágneses mezőt, a bálnák összezavarodnak.

A Nap 11 évenként megy keresztül egy cikluson, bár az egyes ciklusok akár 8-17 évig is tarthatnak. Vannak olyan bizonyítékok, melyek szerint a rövidebb ciklusok nagyobb sugárzási fluxust hoznak létre.

Dr. Klaus Vaneslow és kollégái elemezték a napciklusok hosszát és rájöttek, hogy a 97 ismert ámbráscet partra vetődésből 87 akkor történt az elmúlt 300 évben, amikor a napciklus hossza jóval az átlag alatt volt. A kutatók szerint a bálnák a galambokhoz és a delfinekhez hasonlóan mágneses érzékeléssel rendelkeznek, mely bizonyos sejtekben található mágneses kristályokon alapszik.

A galambok hasonló sejtekkel érzékelik a bolygó mágneses mezejét, hogy annak segítségével navigáljanak. A galambászok tudatában vannak annak, hogy a madarak nagyobb szoláris aktivitás során könnyen eltévednek, ilyenkor a mágneses mezők zavarai térítik el őket.

Vaneslow szerint ugyanez lehet a helyzet a ceteknél is. Az ámbráscetek nagyon nagy távokat szelnek át, így nem lenne meglepő, ha szintén mágneses érzékkel rendelkeznének. A kutatók szerint a tanulmányok azt mutatják, hogy sokkal több állat kerül partra akkor, amikor a Nap aktivitása megzavarja a Föld mágneses mezejét.

A cetfélék zátonyra futásának száma - bálnák és delfinek - Angliában az elmúlt 10 évben duplájára nőtt. A tengeri emlősökkel foglalkozó szakértők szerint ennek egyik oka a túlzott halászat, mely nagyon sokszor véletlenül bár, de a ceteket is érinti.




Forrás: Hiradó.hu