Ahogy a hitéletben, úgy a növényvilágban is létezik feltámadás és újjászületés. A temetkezési hagyományok és a gyümölcsfélék között szoros összefüggések léteznek. Erről beszélt Surányi Dezső botanikus.

Erdélyben vagy a Felvidéken ma is gyakori a körtefa a sírokon. Egészen biztos, hogy az elenyészett fejfa - ami tudósítaná, hogy ki volt az a személy - csak férfi lehetett. Ezt jelzi a körtefa. A szilvafát az elhunyt nő emlékére ültettek egykoron. A vadcseresznyefa arra utal, hogy valamilyen tragédia következtében fiatalon meghalt valaki. Ha fiatal párt ért a halál – a Tisza környékén sokszor emlékeztek így rájuk -, azoknak is cseresznyefát illet a sírjukra tenni. Az őszibarack a megújulás és az újjászületés jelképe, csakúgy mint a meggy. Elpottyan a magja, majd lefonnyad és lepusztul róla a hús, de valahogy azért a talajba kerül. Hiába pusztul ki az öreg őszibarackfa, az utód újra életre kap, újra fog virágozni: mi ez, ha nem a feltámadásnak és az újjászületésnek a szimbóluma. Sárgabarackkal nagyon távol, a történelmi Örményország részén - amely ma Törökországhoz kapcsolódik – találkozott a sírokat vizsgálva Surányi Dezső. A kínaiak a rövid életű fát látták a sárgabarackban és emiatt, az élet mulandóságát jelezte számukra. Amíg az örményeknél a gazdagságot, Kínában mást jelképezett: emiatt nem is tisztelték a barackot. Régi kínai festményeken az öregember nem a sárgabarack virágzó ágát töri le a temetőből, hanem az őszibarackét, mert az örök életnek az a szimbóluma.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=131780&rid=PWtqTQ==