|
Az élet igazán vicces tud lenni, és nem csak az ember számára. Tudományos munkák során számos kutató jutott arra a következtetésre, hogy a majmok, kutyák és még a patkányok is imádnak nevetni. Az emberek viszont csak azóta, mióta beszélni tudnak.
Jaak Panksepp neurológus szerint a nevetésért felelős idegi áramkörök az agy igen ősi régióiban fekszenek és a játék, valamint a nevetés ősi formái az ember első röhögése előtt már számos állatnak saját tulajdonsága volt. Amikor a csimpánzok játszanak és egymást üldözik pontosan olyan hangokat produkálnak, mint amilyen az emberi nevetés. A kutyák szintén hasonlóan reagálnak.
A patkányok játék közben olyan módon csicseregnek, mely kuncogást idéz. Panksepp egy korábbi tanulmányában leszögezte, hogy amikor a patkányok játékosan megcsiklandozzák egymást, azok cincognak és szociálisan erősebb kapocs alakul ki közöttük. Emellett úgy tűnik, hogy az állatok szeretik is ezt a műveletet, így még többször csiklandozzák egymást. A nyilvánvalóan jókedvű patkányok pedig szeretnek más csicsergőkkel együtt tekeregni.
A nevetés az embereknél fiatal korban kezdődik, ami csak alátámasztja, hogy mélyen elraktározott agyi funkcióról van szó. A gyerekek, akiknek szemantikus humorérzékük marginális, bármilyen tevékenységük közben képesek nevetni és a boldogságtól sikítani.
Több korábbi tanulmány is azt mutatta, hogy az állatok tipikusan hasonló játékos üldözéseket produkálnak, mindezt jókedvűen. Még több kutatás kell azonban, hogy a tudósok kimutassák, az állatok ténylegesen nevetnek-e. Az eredmények megmagyarázhatják, hogy az emberek miért szeretik a viccet. Panksepp számításai szerint mindez elvezethet a nevetés sötét oldalának, a depressziónak kezeléséhez is.
Közben az a kérdés is felmerül, hgy mi is olyan hihetetlenül vicces az állatok világában. A kutató szerint, bár senki nem vizsgálta meg a patkányhumor lehetőségét, már amennyiben az létezik, annak a jelek szerint igen sok köze lehet a helyzetkomikumhoz. Még a felnőtt egyedek is jól fejlett kognitív humorérzékkel rendelkeznek, a fiatalabb rágcsálók jókedve pedig lenyűgöző.
A tudomány azonban hagyományosan az állatokat képtelennek tartja a jókedvre és a bánatra. |