A Dobogó szőlőbirtok ügyvezető igazgatója, borásza, Domonkos Attila avatott be a részletekbe.

A Tokaj-hegyalja albumot nézegetve az 1860-as évek állapota szerint Tokaj-hegyaljának a harminc százaléka vörös szőlőből állt: Cabernet, Merlot és Burgundi. A filoxéra-vész után - amikor a teljes területet újra kellett telepíteni -, egy politikai döntés született arról, hogy az édes- és fehér bor hazai sajátosság elsősorban, ezért csak azt a négy-öt fajtát telepítsük újra, mivel vörös fajta van máshol is!

Hegyaljának az aszú a fő erénye és a fő kincse. Felejtsük el a vöröset! Domonkos Attila a mai napig nem biztos abban, hogy ez jó döntés volt. Szeretnék újból kipróbálni és telepíteni a Pino Noire-t. Igaz, csak egy fél hektáron, de úgy gondolják, hogy ez az a fajta, ami újra felfedezve nagy minőséget fog tudni adni. Csak száraz borban gondolkodnak.

- Van, aki édes bort készít belőle, de mi úgy gondoljuk, hogy ez reményeink szerint vetekedni fog a francia burgundiakkal. Ez nagyon hosszú idő: tavaly telepítettük még csak el, s hogy nagy minőséget húzzunk le róla, ahhoz kell legalább tizennégy-tizenhat év, hogy beálljon az az egyensúly a szőlőben, hogy igazán nagy minőséget adjanak le a fürtök. Az első pár évben rosét, vagy könnyű vörösbort fogunk készíteni belőle, és majd tizenegynéhány év után - amikor elérkezik az a minőség -, akkor mutatkozunk be a nagy borral. Ebből kifolyólag mentünk ki Új-Zélandba 2003-2004-ben szüretelni, hogy ott egy nagyon híres Pino noire-t készítő mesterrel találkozzunk és dolgozzunk együtt egy jó hosszú szüret erejéig. Cseh származású és mégis a világ tíz leghíresebb burgundiját előállító cégében szaktanácsadó. Örültünk neki, hogy vissza tudtuk hívni Magyarországra és megmutattuk neki ezt a területet: mind a mikro klimatikus adatokat, mind a talajtani szakvéleményeket figyelembe véve úgy határoztunk, hogy bele kell vágni, mert ennek lesz jövője!

- És megkapták minden akadály nélkül az engedélyt a telepítéshez?

- Nem volt minden akadály nélkül, nagyon-nagyon hosszú procedúrát kellett végigjárnunk. A tokaji oldal volt a legkönnyebb a hegybírókkal és a különböző szakhatóságokkal. Mi is szembesülünk vele, hogy sokan nem nézik jó szemmel, hogy vörössel próbálkozunk. Én azt mondom, hogy minél szélesebb a repertoár egy borvidéken, minél többféle bort tud megkóstolni a turista, az a borvidéknek hoz valami jót. Úgy szoktuk fogadni a turistákat, hogy két-három óra alatt megmutatjuk a pincét, végigkóstoltatjuk őket, és utána adjuk „kézről-kézre”, egyik borászatból küldjük át a másik borászatba. Így egy négy-öt borászatot naponta végig tudnak kóstolni és csak ez a jövő. Fogjunk össze borászatok és együtt adjuk kézről-kézre a turistákat, és egy napi, vagy hétvégi programot össze tudjunk nekik így hozni. Sokan úgy jönnek, hogy van-e vörös bor? Mi mondjuk, hogy nincsen, azért mert eddig nem lehetett, de a jövőben szeretnénk. És mindenki boldogan fogadja, hogy próbáljuk meg. Ez is valami új és kíváncsiak rá.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=187152&rid=PWtqTQ==