|
A nektarin sokkal több gondoskodást igényelne
2006.04.28. 06:56
Ilyenkor tavasszal nagy a gyümölcsfa telepítési kedv, de néha a bőséges kínálat okozza az igazi gondokat.
Többen keresik a fehér húsú nektarint. Dr. Klincsek Pál az államilag elismert, viszonylag közép korai érésű nektarint ajánlja, ami nemrég került be a köztudatba.
Kifogástalan ízű, kicsit talán rostos a húsállománya, de elég méretes és tetszetős, ha az ember gondosan tartja. Virágzás idején kell metszeni a barackot, főleg az Alföldön, mert gyakran megtréfál bennünket az idő és levágjuk azt, amire később szükség van. Keresettek továbbra is a hagyományos őszibarack fajták, tehát a sárga, fehér húsú, szőrös kopaszbarackok. - Mindegyiknek meg van a maga szépsége, egyiket azért szeretik, mert korai. A másik nem annyira jóízű, de sokkal szebb. A harmadik nagyon méretes. A kopasz barackok közül az Apolkát veszik leginkább. Ez egy újdonság, amit az érdi intézet nemesített. Olyan nagy méretű mutatós nektarin, mint a sárga gold, vagy fajtanevén az Andóza. De a magyar ízlésnek sokkal jobban megfelel, mert vannak savai. Ropogós húsú, édes savas ízű és rendkívül mutatós. Előnye, hogy tárolható és érzékenységében sem rosszabb, vagy jobb a vele együtt érő Andózánál.
Az Apolka és a Vénusz érési időben más-más kategória. A Vénusz olasz leány és nagyon dicsért. Amikor behozták Magyarországra, kiderült, hogy mindazokat a pozitívumokat, amiket Olaszországban magán viselt, azt itt valahogy nem hozta. Nagyon szép mutatós gyümölcsei vannak, de lényegesen korábban érik, mint amit gondoltak róla. Másfelől nem terem annyit. Természetesen ez nyilván termőhely, tápanyag ellátottság és víz kérdése is. De az összehasonlító vizsgálatainkban a közepesen jó fajták közé tudtuk sorolni. A nektarinokról sok rosszat is mondanak, hogy fagy érzékenyek és a betegségekkel szemben sokkal kevésbé ellenállóak. A nektarinok általában kicsit különcök: nem véletlen, hogy bár már az ókori Kínában ismerték őket, de az étkezésben nem szerepeltek. A hagyományos vegyszerekkel néhány nektarint képtelenség megóvni, mindjárt a kifakadásnál például a levélfodrosító betegségtől, nem beszélve a csonthéjasok általános betegségeiről sem, mert hiszen a nektarinoknak mindegyikét szívesen megtámadják. Ezért sokkal esendőbb és sokkal több növényvédelmi gondoskodást igényel.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=179400&rid=PWtqTQ==
|