A Phorusrhacidok még Alfred Hitchcockot is halálra rémiszthették volna. A "terrormadarak" névre keresztelt állatok közel 3 méter magasak és 500 kilogramm súlyúak voltak, emellett egyetlen nyeléssel eltüntethettek egy kutyát. Egy új tanulmány szerint a kihalt ragadozók olyan gyorsak lehettek, mint a gepárdok, és néhány fajuk mintegy "kung-fu" stílusú rúgással nyithatta meg a préda csontját az áhított velőért.

A tanulmány az első a sorban, mely fényt derít ezen hatalmas, röpképtelen ragadozók vadászmódszereire. A madarak 65-2,5 millió évvel ezelőtt éltek Dél-Amerika területén. Herculano Alvarenga kutató szerint a "terrormadár" olyan volt, mint egy strucc, csak sokkal nagyobb, sokkal erősebb lábakkal és nyakkal, emellett hatalmas karmokkal. A jelenleg élő legnagyobb testű röpképtelen strucc egészben egy almát képes lenyelni. Ám egy phorusrhacid egy közepes testméretű kutyát is eltüntetett egyetlen nyeléssel.

A legkisebb ismert "terrormadár" a Psilopterus lemoinei, mely körülbelül akkora volt, mint a hárpiasas, és mintegy 8 kilót nyomott. A legnagyobb faj az óriási Brontornis burmeisteri, mely 3 méterre is megnőtt és legalább 500 kilót nyomott. Amikor ezen félelmetes madarak a földet tapodták, Dél-Amerika még sodródó szigetkontinens volt, egyedülálló fajai pedig tökéletes elszigeteltségben fejlődtek ki.

Ám 3 millió évvel ezelőtt Dél- és Észak-Amerika összeütközött. Ez az esemény egyes szakértők szerint lehetővé tette, hogy az észak-amerikai ragadozók - jaguárok, kardfogú nagymacskák - a még fennmaradt óriásmadarakat kihalásra ítélték. Relative igen keveset tudnak a "terrormadarak" életéről. Napjainkban már nem élnek nagytestű, röpképtelen ragadozó madarak, így a kutatók nem tudják azokat megfigyelni és kielemezni. Eddig pedig mindössze néhány óriásmadár-csontot ástak ki a világban.

A kutatók még azt sem tudják, hogy ezek a madarak vajon csoportokban vadásztak, mint a velociraptorok, vagy magányosan, mint a jaguárok és tigrisek. A szakértők véleménye szerint a kihalt madarak húsevők voltak, mivel csőreik a ragadozó sasok és a dögevő keselyűk csőrére hasonlítanak. Egy másik adat, mely ezen elméletet támasztja alá az a madarak legközelebbi rokonait, a seriema félék ragadozó mivoltát illeti. A trópusi, dél-amerikai madarak családja ugyanis főleg gyíkokkal, kígyókkal és apró madarakkal táplálkozik.

A "terrormadarak" futási sebességének megértése fényt deríthet ragadozó viselkedésük számos egyéb aspektusára - mondja Ernesto Blanco kutató. A sebesség rendkívül fontos tényező egy ragadozó életében, főleg amikor az nyílt terepen üldözi áldozatát. Nemcsak az áldozat üldözésében, hanem annak elfogásakor, a minél nagyobb energiával történő támadásban is fontos szerepe van. Minél erősebb ugyanis a támadás, annál nagyobb az okozott kár.

A kutatók szerint a nagy sebesség nemcsak azt tette lehetővé, hogy a ragadozók többféle zsákmányállatot is elkapjanak, hanem azt is, hogy az állatok könnyedén megzavarják és meglepjék áldozataikat. Mindezzel minimalizálódott az esélye a potenciális ellentámadásnak. A zsákmányfajok némelyike ugyanis igen erős "fegyverekkel" rendelkezett. A tatuszerű gliptodont például egy kisebb autó méretét is elérte, emellett egész testét lemezek borították, és erős, farokvégi bunkóval is rendelkezett.

A "terrormadár" három faja végsebességének megbecsléséhez, Blanco és paleontológus kollégája, Washington W. Jones matematikát alkalmazott, hogy modellezze a csontokra ható nyomás és a sebesség közötti kapcsolatot. Számos madár fosszilis lábcsontjai adatainak összehasonlítása olyan eredményt hozott, melynek alapján az állatok végsebessége a csontokat jelentős törési kockázatnak tette ki.

Blanco sikeresen alkalmazta ugyanezen módszert arra, hogy 30, ma is élő emlős, valamint a T-rexhez hasonló Giganotoszaurusz sebességét megbecsülje. A megközelítés ráadásul pontos eredményeket szolgáltatott a struccok, emuk és nanduk esetében - a három ma is élő faj, mely fizikailag leginkább hasonlít a "terrormadarakhoz".

A mechanikai modellezés azt sugallta, hogy a két ismert "terrormadár" faj óránként 50 kilométeres sebességgel vagy legalább olyan gyorsan futott, mint a mai struccok. Sokkal meglepőbbek az eredmények a Mesembriornis, egy 10 millió éve kihalt "terrormadár"-fajnál, melynek egyedei 70 kilót nyomtak. A modellezés eredményei szerint ugyanis ez a ragadozó akár óránkénti 97 kilométeres sebességre is képes volt.

A sebesség hasonló a világ leggyorsabb szárazföldi állatának, a gepárdnak teljesítményéhez. Alvarenga, brazil "terrormadár"- szakértő, elmondása szerint szkeptikus a tanulmány eredményeivel kapcsolatban. Szerinte még több csontvizsgálatra lenne szükség az adatok megerősítéséhez.

Blanco, a tanulmány vezetője kiszámolta, hogy a Mesembriornis akár 96 kilométeres sebességre is képes volt a zsákmány elejtéséhez. Ám szerinte ennek a szupererős lábcsontozat adja magyarázatát. A kutató szerint a legkedveltebb magyarázata az eredményeknek az, hogy az állatok lábaikat rúgásra alkalmazták, ezért voltak olyan erősek.

Blanco bizonyítékot talált harcművészeti tanulmányai során arra, hogy a ezek a madarak "kung-fu-szerű" technikákkal élhettek. A kutató szerint a Mesembriornis lábcsontjai képesek voltak ellenállni azon erőnek, mely egy közepes méretű emlős csontjainak eltöréséhez szükséges. Ezen képességek megszerzéséhez azonban a madárnak tápanyagokban gazdag csontvelőt kellett fogyasztania.

Jelenleg a szakállas keselyű az egyetlen olyan ismert madár, mely képes hozzáférni a csontvelőhöz, melyet úgy szerez meg, hogy a csontot nagy magasságból sziklára ejti.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=54527